2017. sze 25.

“Ha lenne pénzem, akkor könnyen csinálnék pénzt”

írta: Daddy Freyer

Szeretem a fenti kijelentést. De akkor vegyük már ide “a lottónyereményből jobban és okosabban be tudnék fektetni” típusú hasztalan illúziókeltést is. Csak egy kérdést engedj meg nekem: Komolyan gondolod, hogy ha lenne pénzed, akkor bármivel is okosabb lennél vagy sikeresebb bármely pénzügyi területen? Azt hiszed, hogy a pénzcsináláshoz csak és kizárólag pénz kell??? Na látod, ezért is vagy csóró.

Talán nem is ide tartozik a dolog, de vajon mennyien tudják azt fejből, hogy egy átlagos cég a bevételének hány százalékát költi el marketingre? A válasz: átlagban 5 % körül van. Persze kivételek ugye mindig vannak, és pont erről is jut eszembe Gattyán György, akiről azt lehet hallani, hogy a cégénél ezen marketing összeg még ennél is lényegesen több, akár 50 % felett is lehet. Azért ebbe durva dolog belegondolni, főleg annak tükrében, hogy ma Magyarország nem arról híres, hogy emberek szeretnek valamibe a szükségesnél is több pénzt belefeccölni. Ez gyakorlatilag szinte bárhol fellelhető. Ha például nézünk egy kiadó lakást, akkor azt láthatjuk nagyrészt, hogy a tulajdonos egy lepukkant odút akar kiadni csillagászati összegekért. Olyan lakást, ahová még ő maga sem költözne bele, de azért kegyetlenül elkéri az árát.

De számolgassunk csak egy kicsit! Ha egy cég 1 millió Ft bevétele után átlagban 5 % marketing költséget fizet, az annyi, mint 50.000 Ft. Ez nem valami sok. Nem sok emberhez jut el a cégünk ill. vállalkozásunk híre. Ha kiadó ingatlanunk van, akkor meg még rosszabb a helyzet, hiszen inkább ingyenes oldalakra töltjük fel a kiadó lakást, hogy ezen is spóroljunk. Ha mondjuk 100.000 Ft lenne a lakás kiadása, akkor ezzel arányosan 5.000 Ft-ot kellene költenünk hirdetésre. Azt azért valljuk be, hogy nem sokan áldoznak erre még ennyit sem, sőt ha még találunk is albérlőt magunknak, akkor a szerződést is inkább a munkahelyünkön nyomtatjuk ki, hogy még ez is ingyen legyen; vagy azt a látszatot keltve, hogy milyen jó fejek is vagyunk, elküldjük a leendő albérlőnknek a szerződést, hogy ha elolvasta és megfelelőnek találja, akkor nyomtassa ő ki. Mert vannak ilyen emberek is, és nem kevesen.

Vajon Gattyán György és a hozzá hasonló sikeres és milliárdos vállalkozók titka pont abban rejlik, hogy nem filléreznek és spórolnak el életbevágó költségeket? És visszatérnék a jegyzetem elejére, látszólag ugye ha nagyon sok pénz esne az ölünkbe, akkor persze mi is költenénk marketingre és persze nem esnénk azokba a hibákba, amelyekről fentebb is írtam. Szóval jó dolog ebben hinni, miközben a valóság azt mutatja, hogy a legtöbben azok közül, akik hirtelen gazdagodtak meg, ugyanolyan gyorsan szegényedtek is el. Vagy legalábbis gyorsabban, mint kellett volna.

Szóval kicsiben kell elkezdenünk. Még olyan területek is a marketing témaköréhez tartoznak, mint az önmagunk menedzselése a munkahelyen. Ha csak 100 %-ban hajtunk és dolgozunk, mint a güzü, akkor az előléptetés és a jutalom legtöbbször nem a mi ölünkbe hullik. Mondjuk abban az esetben ha 50 % a menedzselés és 50 % a munka aránya lenne nálunk, akkor meg nagy az esélye, hogy mind a vezetőség, mind a kollégáink ki fognak maguk közül nézni. Szóval itt is az arányokon van a lényeg. Persze kivételes helyzetek és munkahelyek mindig lehetnek, ahol a güzüket vagy az 50%-os dolgozókat előléptetik, de ugye nem ez az általános. De gondoljunk csak bele, ha valaki csak a munkával foglalkozik 100 %-ban, akkor vajon miképpen tudna egy esetleges előléptetés után embereket irányítani, parancsokat osztogatni? Legtöbbször olyan képességek hiányoznak ezen emberekből, ami vezetővé tehetné őket. Nem kommunikálnak jól, vagy egyébként szinte sehogy sem. De ha mi 50 %-osak vagyunk, akkor sem egy életbiztosítás az előléptetés, hiszen sokszor kell 100 %-ot beleadnunk a munkahelyünkön és az általában ezen embereknek ugye nem megy. Dolgozni meg ugye kell a cégnél valakinek, különben jöhet a válság. Arra pedig nem is merek kitérni, hogy bizonyos ember típusok vonzzák egymást, amit nem kell említenem, hogy semmiképpen sem jó a cégnek. Mert szokták mondani, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában.