Mindannyian igyekszünk okosabbnak, hitelesebbnek és fontosabbnak látszani a többiekhez képest és ehhez nem átallunk más tollával ékeskedni. Montírozzuk csak oda magunkat hírességekkel, mint Warren Buffet, vagy csak jelenítsük meg a saját arculatunkat egy neves gondolattal, ami nem tőlünk származik és máris úgy érezhetjük, hogy vagyunk valakik. Vagy még abba a hitbe is beleringathatjuk magunkat, hogy egyesek még el is hiszik azt nekünk, hogy mily csodálatosak vagyunk, hogy ilyen bölcs gondolatok származnak tőlünk. Vajon aki tisztában van a tőzsdei hírek erejével és hatásával, az pont a mi oldalunkon akar a pillanatnyi gazdasági helyzetről tájékozódni? Hát biztos, hogy nem. A kezdők ezt amúgy sem értik, a haladók pedig részletesebb információkért már bejáratott oldalakat használnak többnyire. Szóval jól hangzik, hogy milyen okos vagyok, főleg, hogy sokan nem is értik a sok mannát a bejegyzésemben, de az egónak kell a táplálék. Kell, hogy legyen valaki. Néhányunknál ez kikerülhetetlen. 

Kritikusaim közül az egyiktől megkaptam a magamét korábban, hogy nem is értek ehhez az egész tőzsdei dologhoz. Nekem csak annyi a kérdésem, hogy ha olyan szuperül megél valaki a saját tudásából, akkor minek hirdet fizetős konzultációt, vagy mentorálást? Bár nem vagyunk mindannyian ugyanolyanok, de ha én naponta kivennék a helyükben legalább 20-30 ezret ebből a tőzsdei "dologból", akkor szó szerint leszarnám a személyes konzultációkat és másra fókuszálnék. Mondjuk gyurmázószakkörre járnék, macskaszépség-versenyt rendeznék, vagy szimfonikus tánczenét szereznék. De jó elfoglaltság lehet állatmenhelyeken, alapítványoknál való segédkezés; higgyétek el tényleg! Én sem teszek fel képeket magamról, hogy ott vagyok és bedobok Bodrinak egy szem kolbászt. Egyesek ezt is felhasználják a saját maguk jobb színben való feltüntetésére.

A másokkal való foglalkozás már amúgy is népi hagyomány Magyarországon, mert itt van ez a turáni átok dolog is, és a "génjeinkben" van a g*ciskedés. Vitatkoznak egyesek, mert önálló gondolatuk sincsen. Csak reagálni tudnak, mint Pavlov kutyái. Persze lehet velük vitatkozni napestig, de minek, hiszen nyertese soha nem lesz a vitának. Ha ostoba vagy, akkor elhiszed, hogy reagálnod kell és csak az a győztes, akié az utolsó szó...
Igazából leszarom, hogy megírta és hangoztatja néhány ugató "kutya" a véleményét, mert neki is lehet egy jó napja a munkahelyén. Vagy nem is, mert jobb esetben csak munka után, otthonról írja meg a kis esszéjét, hogyan is kell tőzsdézésből megélni. Hát nincs igaza a szentemnek?

Tapasztalatból azt mondom, hogy akik letettem valamit az asztalra, azok már nem pofáznak annyit. Csak ha verekedni akarnak; mert végül is az is egy szempont, de ehhez rendre rossz helyen próbálkoznak. Bátran hívhatjuk figyelemhiányos egyednek is őket. Figyelemhiányosak, ami pszichológiailag abból fakad, hogy az önértékelésük nagyon nincs a helyén. Sok külső testi vonásban is fellelhető ez, bár eszembe jut néhány természetgyógyász tanítás, amely arról szól, hogy az őszülő haj és a kopaszodás idő előtt az egyik ékes példája annak, hogy nem jó úton "folyik" az önmaguk megélése. Persze nem minden kopasz "kopaszodik", mert ugye ez lehet saját választás is, hogy csupasz a fejünk, de ezt legtöbbször csak mi magunk tudjuk belül, hogy mi a szitu. 
Szóval írtam egy felesleges ömlengést a kettébeszart, leszart szarról (köszönöm az idézetet Panel Buddha). Most az egóm örül... 

Kapcsolódó linkek:

http://penzugyibalfekek.blog.hu/2017/10/09/kozvelemeny_kutatasunk_eredmenye

http://penzugyibalfekek.blog.hu/2017/10/06/sikeres_kereskedesi_technikak_1_resz

http://penzugyibalfekek.blog.hu/2017/11/03/zulutrade_bemutato_i_kereskedo_kivalasztasa

http://penzugyibalfekek.blog.hu/2017/09/27/lenyultak_az_irasomat